Az elméleti háttér, a szellemiség ismerete az egyik leglényegesebb a kungfu gyakorlása közben. A taiji, a kungfu olyan irányzata, amelyikben ez fokozottan érvényes. A tanítások mélységeinek átélése vezeti rá a gyakorlót arra, hogy megérthesse a mozdulatainak a lényegét. A taiji elméleti hátterét azok a taoista tanítások adják, amelyeket a magyar közönség leginkább Weöres Sándor fordításában, Lao Ce írásaiból ismerhet meg az „Út és erény” című könyvén keresztül.
A taoista tanítások alapján az embernek meg kell értenie, hogy az univerzum része és benne is ugyanolyan erők munkálkodnak, mint az világ többi élőlényében, tehát ő maga is az univerzum. A meditáción keresztül válik ez igazán átélhetővé. A taiji tanulását tehát megelőzi és folyamatosan nyomon követi a mindennapos meditációk sorozata, amely által ez a tudás megismerhető. A belső erők előhívása által, a taiji mozdulatai úgy gyakorolhatóak, hogy azok nem pusztán üres mozgások lesznek, hanem értelemmel feltöltött mozdulatok, amelyek energiát adnak a gyakorlónak, ugyanakkor belső erőt igényelnek. Ez a körforgás teszi misztikussá és izgalmassá magát a gyakorlást.